MELINDA
Amikor először leültél velem szemben, mindenféle gondolatok kavarogtak az agyamban, egy ízig-vérig nőt láttam, aki tele van energiával, lendülettel, aki mindig mosolyog, ragyog, nevet.
Ugyanakkor végtelen következetesség lakik benne. Pont olyannak láttalak, amilyen valójában én magam is lenni szeretnék.
Az elején zavart a tudat, hogy akkor is mindent látsz, tudsz rólam, ha semmit sem mondok, valahogy olyan kiszolgáltatottan éreztem magam, mint egy 8 éves kislány, s egyszerűen csak jól akartam megoldani a házi feladatokat.
Fogalmam sem volt róla, hogy miféle csodát fogsz tenni velem a néhány szem mazsoláddal, a színes gyurmáiddal, és csupán a közös beszélgetéseinkkel.
Egyfajta támasznak képzeltelek, a mindent megoldónak. Aztán rájöttem, hogy nem a mindent megoldó, hanem a mindenre rávezető vagy, és észrevétlenül tárultak elém a problémák lehetséges megoldásai, általad.
Nem gondoltam, hogy három hónap alatt ilyen messzire jutunk, csak amikor felébredek és érzem napról-napra, hogy ezt mind neked köszönhetem, illetve magamnak, mert ugyanúgy akarom a változást. Én nagyon örülök, hogy megtaláltalak és ebben a földi létben ideig-óráig részese lettél a mindennapjaimnak. Amikor eljön az idő, hogy elengedd a kezem, akkor is hálával és szeretettel fogok gondolni rád.
Úgy tereltél vissza a helyes útra, a jelenbe, hogy szinte észre sem vettem a terápiás idők alatt, csak akkor amikor a befogadás változást hozott. Volt amikor úgy éreztem, hogy még-még ettől sokkal jobban terhelhető vagyok, aztán pedig rájöttem, egyszerű kérdésekre nem tudok válaszolni, amelyekre egy óvódás is könnyedén felelt volna.
Jól tudom, hogy teljesen belém látsz, ezért a teljes feloldódás még nem történt meg. Azt gondolom rengeteg tapasztalat és tanulás van mögötted, és így tenni a dolgát ahogyan te teszed, csak az tudja, aki szívét-lelkét maximálisan beleteszi az általa választott feladatába.
(ui.: Ne kímélj J)
2018. március
Zajácz Edina (Gödöllő)
