Hajlamosak vagyunk a boldogságunkat egy jövőbeni eseményhez kötni, azt hinni, hogy boldogok leszünk majd gazdagon, az új állásunkban, az új autónkkal, az új párkapcsolatunkban, ha eljutunk a fehér homokos tengerpartra, vagy épp elköltözünk egy másik országba, ahol jobb arcok az emberek. Pedig a pszichológiai kutatásokból látszik, hogy még azok az életesemények sem befolyásolják tartósan a boldogságunkat, melyeket egyébként fordulópontnak tartunk. Kiderült például, hogy a házasságkötés ugyan időszakosan növeli az élettel való elégedettségünket, de két év elteltével ez visszaesik az esküvő előtt tapasztalt boldogságszintre, más esetekben az alá. Persze akadnak, akik valamennyit meg tudnak tartani a megnövekedett elégedettségükből, ők azonban a kisebbség. Hasonlóan, az éves jövedelem megugrása is csak bizonyos szintig növeli a boldogságunkat, de ha a pénz már nem a létbizonytalanság elkerülésének eszköze, jelentősen nem befolyásolja, mennyire vagyunk boldogok. Hogy miért? Alapvetően azért, mert gyorsan hozzászokunk a megváltozott körülményeinkhez, azok természetessé válnak, és már semmit nem adnak hozzá az életünkhöz. Ezt a folyamatot jól példázza az a kutatás, amelyben a pszichológusok lottónyerteseket és baleset következtében lebénult lábú, paraplégiás embereket követtek nyomon. Kiderült, hogy három hónappal a pénz megnyerése, és hat hónappal a bénulás után ezek az emberek épp annyira voltak elégedettek az életükkel, mint a változást hozó életeseményt megelőzően. Mindegy tehát, hogy mekkora volt a változás az életükben: tartósan nem befolyásolta boldogságszintjüket.
(Dr. Szondy Máté)
