Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül… Pótolható…
Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell…
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát… Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak… a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni –
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz…
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
A szeretetet nem pótolja semmi…
