Sokszor észreveszem a hozzám járó pároknál (is), hogy alapjában a párválasztás rossz illetve sokszor ha visszaidèzzük a kezdeti időket, azt látjuk, hogy nem a párjuk változott, hanem az igényeik. De miért is van ez??
Meggyőződésem ès a tapasztalatok is ezt mutatják, hogy a jó párválasztás alapja a kellő önismeret. Miért?
Ha egyszerűen akarom elmagyarázni, akkor az úgy hangzik:
„Ha èn nem ismerem magam, nem ismerem a valós igényeimet és hogy milyen is vagyok, akkor honnan tudnám, hogy mi tesz engem boldoggá és honnan tudnám ki tudja ezt megadni?!”
(Természetesen most nem az érdekből létesített párkapcsolatokra gondolok, hanem az érzelmeken, szövetségen alapulókra.)
DE HOGYAN IS VÁLASZTUNK??
Sajnos legtöbben -és ők azt hiszik magukról, hogy mennyire tudatosak – egy (én úgy hívom) „check list” vagyis „ellenőrző lista” szerint. Mint mikor a pilóták beülnek a repülőgépbe és előveszik a listát és végig mennek rajta. Legtöbben ugyan így csinálják. Kigondolnak elvárásokat és ami megvan azt kipipálják.
-magas 
-jóképű
-vékony
-nagy mellű
-gazdag
-jó kocsi
-jól főzzön
stb. ….
Ezeket az elvárásokat a legtöbb esetben nem is feltétlen a saját igényeinkre szabjuk, sokkal inkább családi minta és társadalmi elvárás (megfelelés) alapján. Ès éppen ezért van az – hogy ugyan a kezdetben, mikor megtaláltuk a szuperférfit/szupernőt mert a listánkon pipa került mindenhez, azt hisszük nagy boldogan, hogy igen….ez az….megvan…ásó,kapa, nagyharang….életem végéig boldog leszek – hogy ahogy az idő halad, kezdjük érezni, hogy valami mégis hiányzik. Aztán kezdődik az „úgy megváltoztál”, „nem tudod megadni amire vágyom”, és a többi hasonló mondatok egymás fejéhez vágása.
A másik nagy buktató, mikor egy „álompárt” akarunk lemásolni. Ismerünk egy párt, akik a tökéletes párkapcsolat megtestesítői, soha egy hangos szó, csak édes becézések, folytonos egyetértés, mindig csak dicsérik egymást, hosszú évek után is úgy turbékolnak, mint a galambok….
Mi pedig akik ezt kívülről irigykedve nézzük, egyre rosszabbul érezzük magunkat. Ha nincs párunk, akkor ez lesz az „etalon”, ilyet akarok én is és biztos nem érem be rosszabbal.
Ha pedig van párunk, akkor abba a hibába esünk, hogy elkezdjük Őt egyre rosszabbnak titulálni és példálózni, hogy bezzeg az xy-ék….
Ez mindkettő fatális hiba! Az elsődleges dolog, amit véssünk jól a fejünkbe, hogy más ember boldogsága egyáltalán nem biztos, hogy számomra is boldogság!! MERT A BOLDOGSÁGOT MINDNYÁJAN MÁSKÉPP ÉLJÜK MEG! Itt utalnék vissza az önismeret fontosságára.
Sokan mikor próbálnak egy „álompár” alapján választani és úgy élni egy kapcsolatot azzal szembesülnek, hogy ez nem is én vagyok és ez nem jó nekem.
Egyrészt – ki kell ábrándítsalak – nincs olyan, hogy „álompár”! Nincs olyan, hogy két ember mindig egyetért mindenben. Ahol ez látszik, ott hazugság van. Valamelyik fél alárendeli magát a másiknak, hogy kerülje a konfliktust. Ami hosszú távon sajnos vissza fog ütni, ugyanis egy életen át nem tudjuk megjátszani magunkat. Illetve ha ezt tesszük, valójában nem igazi boldogságban élünk, csak eljátszuk a külvilágnak. Sokan magukat is becsapják ezzel.
A pszichológiai képzéseken sokszor mondják „na nézzétek jól meg az álompárokat, mert belőlük lesz legelőször páciens!”
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs boldog párkapcsolat, hanem azt, hogy az bizony kőkemény munka gyümölcse.
Visszatérve a párválasztásra és önismeretre… találkoztatok már biztos olyannal, hogy egy nő beveti és kihasználja testi bájait a randikon, majd arra panaszkodik, hogy „őt mindenki azonnal csak megd…ni akarja és nem veszik komolyan a férfiak..”
Na mikor az ilyen nő megkapja azt a tanácsot, hogy öltözzön a randikra visszafogottabban és a férfi azonnal nem próbálkozik be, akkor jön az a panasz, hogy „de hát ez tuti impotens, mert be sem próbálkozott nálam!”..
Vagyis a kedves hölgy sem tudja mit szeretne?!
Ilyen példa a férfiaknál a pénz. Sokszor van a panasz, hogy mert „a nők csak a pénzem miatt akarnak”.. . De minden egyes randevún kiteszi az asztalra a szuper autója kulcsát, felveszi a drága svájci óráját, azonnal elmondja, hogy hajója van az Adrián,…majd csodálkozik.
A fenti két példával azt szeretném szemléltetni, hogy ha bizonyos képet sugárzunk kifelé magunkról akkor a külvilág természetes, hogy erre fog reagálni és visszajelezni. Ezért alap az, hogy tisztában legyünk azzal mit is szeretnénk és milyenek vagyunk? Szánjunk időt arra, hogy a saját igényeinket és vágyainkat fogalmazzuk meg és ne másoknak akarjunk megfelelni. Attól, hogy a szüleinknek, barátainknak akarunk imponálni mi nem leszünk boldogok azzal az emberrel. Természetesen nem az a lényeg, hogy direkt szembemenjünk velük, mert hát azért tudjuk, hogy van az a bizonyos „rózsaszín köd” is a világon! (De annak részleteiről legközelebb)
