Az apa a bástya, a biztonság. Minta, amit egy lány a későbbi társában keres. Igazi példakép, felnőttként is jó sírni a vállán, és nem zavarja, ha a szemfesték összemaszatolja az ingét. Egy apa nem képes megtanítani a lányát „nőül”, nem képes meghatározni a nőiesség mibenlétét, és nem képes női minta közvetítésére. Mégis a legjobb tanítómester lehet a női lét szívleckéihez. Szerepviselkedésével nem azt közvetíti, hogyan kell egy lánynak nővé válni, hanem azt, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel.
A házasság lehet két felnőtt magánügye, de a szülői szerep sokkal több ennél. Az anya és az apa mindig közösen felelősek a gyermek személyiségének alakulásáért, akkor is, ha úgy döntenek, útjuk kettéválik, és a közös életüket nem folytatják tovább együtt. Ha a gyermek az anyánál marad, és az apa valóban átérzi szülői felelősségét, akkor az anyának szívbéli kötelessége, hogy a kapcsolat megőrzésében segítséget nyújtson mind az apának, mind a gyermeknek. Hozzáállásával rengeteget segíthet abban, hogy ne csak cukrászdai, gyorséttermi és passzív, lélektelen, tévét bámuló csendekből álljon az együttlét, mert a vasárnapi apuka szerep egy idő után elfárad, kiüresedik, a kapcsolattartás ritkul, az érzelmi szálak szakadoznak, és a kötés lassan felbomlik.
Az anya ne tartsa a gyermeket pajzsként maga előtt, hanem valóban támogassa őt abban, hogy érzelmileg stabil, egészséges, jól szocializált felnőtt váljon belőle
A gyermeki lélek csodásan hajlítható és alakítható, az örökösen ismételt, másik felet támadó mondatok mantraként épülnek be a gyermeki tudatba, nem kell ahhoz nagy ész, máris végrehajtható a sikeres gondolatátvitel. Ha a gyerek családi egységbe vetett hite megdőlt, legalább ne fokozzuk azt önző, saját sebeinket nyalogató megnyilvánulásokkal, amelyek miatt ő végleg elveszítheti biztonságérzetét. Az érzelmi elengedés és a beleérző képesség hiánya, az önzőség, és a lelki komfortérzethez való sikoltva ragaszkodás eredményezi azt, hogy sokszor majdhogynem felnőtt, önálló döntésre képes gyermekek később teljesen ignorálják az életükből kilépett szülőt.
Az apa és a gyerek viszonya a válást követően kizárólag a szülők egymással való kapcsolatának minőségétől, kulturáltságától függ
Sajnos tapasztalatok igazolják, hogy a hazai jogrendszer inkább kiélezi, mintsem enyhíti a szülők közötti feszültséget. A kötelék – akarjuk, vagy sem – örökre megmarad.
A gyermek életében mindkét szülő jelenléte felbecsülhetetlenül fontos, és elváltan, vagy együtt, de szerves része kell, hogy maradjon a gyermek életének.
Egy önmagát elfogadó, helyes önértékelésű anya a legelső, aki lánya női önbizalmát tréningezi, ezért óriási a felelőssége. Egy női szerepét elégedetten megélő, nőiességében ragyogó anya észrevétlenül átadja a lányának a női lét teljességének receptjét, aki majd így tud Nővé válni, és tisztelni a saját nőiességét.
Válás esetén az apaszerep, illetve az apai feladatok csorbulhatnak, és már nem tud teljes, napi szinten jelenlévő értékmintát közvetíteni a gyermeknek. Az apai felelősség azonban mindentől függetlenül örök, és a gyermek talán még intenzívebben igényli a szeretetteljes figyelmet, a minőségi időt, a lelki támaszt. A gyermek érzelmi biztonsága, egészséges személyiségfejlődése érdekében elvált apaként is minden tőle telhetőt meg kell tennie. Az azonosulási mintát, illetve azt, hogy egy férfinak miként kell bánnia a nőkkel, a futó kapcsolatai és a kéthetente történő láthatás során sajnos nem tudja megmutatni.
Mit adhat egy apa a lányának egy teljes családban? Mi az, amit egyedül ő taníthat meg a leghitelesebben? Egy lány életében az apának köszönhető a nő-férfi kapcsolatának kibogozása és megértése. Az apa egyelőre az egyetlen férfi az életében, és ahogyan az ő édesanyjával bánik, úgy kap folyamatosan visszajelzést arról, hogyan is működnek a párkapcsolatok. A gyerek érzékeny szenzoraival egyfolytában figyel. Viselkedésmintákat raktároz, és azokat a későbbiekben előhívja majd, így lesz felnőttként sérült, női szerepénk betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő nő, aki tudja, mit vár el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet. Az apa vállán óriási a felelősség terhe, mert minden nap tudatosan, vagy tudattalanul tanít valamit a nő és a férfi viszonyáról, és minden nap megmutatja, milyen az, amikor egy férfi tisztelettel fordul a nő felé. És a tanulási folyamat nem ér véget az otthon falai között, nem merül ki abban, hogy apa hogyan bánik anyával, hogy megcsókolja-e, amikor hazaér a munkából, hogy feladja-e a kabátját, kiveszi-e a kezéből a szemeteszsákot, vagy észben tartja-e az évfordulókat. Apa jelen van, megjegyez, megdicsér, bátorít, gondoskodik, és tettekkel mutatja ki ragaszkodását. Életének origója a család, küldetését az értük való felelősségvállalásban találta meg. A férfi-nő kapcsolat azonban nem csak boldog társasutazás, hanem riasztó hullámvölgyek sorozata is egyben. A gyerek figyel. Már ekkor megtanulja, hogy a konfliktusok ügyes, vagy ügyetlen kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát. A tanulási folyamat folytatódik az utcán, az iskolában, az étteremben, a munkahelyen, az üzletben, az ügyfélszolgálaton, és a koccanásos balesetben, és minden szituációban, amelyben az apa nőkhöz viszonyul, és ahogyan a nőkkel kommunikál.
