Kedves Melinda
Egy pár gondolat a kártyákról ami remélem segít másoknak is, hogy bátran használják akkor is ha úgy érzik minden rendben és akkor is ,ha valahol elakadt a kommunikáció a családban.
Röviden a mi történetünk…
Szerintem nem egyedi család minta voltunk . Apa a munkába menekül ,anya mindent a gyerekekért típusok voltunk. Aminek meg is lett a következménye. Mi eltávolodtunk, a kommunikáció minimális volt közöttünk . A gyerekek felnőttek úgy ,hogy természetes volt számukra mindent anyával lehet csak megbeszélni, a férjemnek pedig az ,hogy a gyerekek már úgy is tudnak mindent ,neki már nem kell ezzel bajlódni. A párkapcsolatunk haldoklott. Mondanom sem kell ,hogy terápiára került a sor ahol először találkoztunk a kártyákkal. Megvilágosodtunk, hogy mennyire sok múlik azon ,hogy ha nem jól fejezed ki a gondolataidat vagy el sem mondod. Rengeteg olyan kérdéssel találkoztunk amit már régóta fel szerettünk volna tenni ,csak nem mertük ,vagy meg voltunk győződve arról ,hogy mi úgy is tudjuk a másik válaszát. Hát jöttek a meglepetések. Rengeteg félreértett, értelmezett témát érintettünk és elkezdtük ezeket a kártyákat otthon is alkalmazni. Akkora sikerélményünk volt ,hogy Karácsonyra a közös ajándékunk a családi kártya lett ,mert azt éreztük ,ebből a gyerekeknek sem szabad kimaradni.
Hihetetlen volt látni azt a folyamatot amikor az ” én nem beszélek apával mert úgy sem ért” , a „ nem akarom ezt a hülyeséget ,most már késő megismerni egymást” mondatok után / egyszerűen elkezdtünk családként beszélgetni egymással. Kezdtük egy vasárnapi reggeli után és néha azt vettük észre magunkon ,hogy lehet leragadtunk egy kérdésnél ,de már órák óta beszélgetünk ,eszmecserét folytatunk , hallgatjuk egymást ,újabb kérdések merülnek fel és kifogyhatatlan téma van még amiről tudunk vagy szeretnénk beszélgetni. Rászoktunk. A közös eszmecseréket azóta is igényeljük mindannyian . Valamikor csak úgy kártyázunk, valamikor kártya nélkül ül össze a családi kupaktanács.
Van még mit bepótolnunk ,hogy egymás érzéseivel jobban tisztában legyünk ,viszont hatalmas a változás. Kommunikál apa – fia(17) , apa-lánya(22), anya-apa és mi mind. Pedig a korokból láthatjátok, volt elmaradásunk.
A kártya egy tökéletes eszköz és segítség. Ha meg van az iránymutatás és a beletett munka ,akkor garantált a sikerélmény.

H. D. Gabriella, Hévízgyörk