Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre kevésbé vannak valódi, értékes beszélgetések manapság. Mind párok és mind szülő – gyermek vonatkozásban.
Néha ledöbbenve hallgatom kiskamasz lányomat – aki mindenről beszámol nekem – hogy az osztálytársai minden gondolatokkal küzdenek és erről otthon a szülők semmit sem sejtenek sajnos.
Mikor kérdezgettem erről Őt, mindig az volt a válasza:
– Áhh, a többiek (egy-két gyerek kivételével) semmit nem mondanak el otthon. Nem is mernek ilyeneket kérdezni és elmondani a szüleiknek.
Sajnos ez tragikus. Ilyenkor persze sokan azt gondoljuk:
” Jajj az én kapcsolatom nem ilyen a gyereke(i)mmel.”
Pedig sajnos de. A nagy számok és tapasztalatok szerint egy
kb. 25 fős osztályból alig 2-3 gyermeknek van ŐSZINTE BIZALMAS KAPCSOLATA a szüleivel.
És ez most még „csak” a kamasz kor kezdete és itt tartunk.
A legfontosabb és legérzékenyebb kor. Ha itt nem kap kellő támogatást egy gyerek annak súlyos következményei lehetnek felnőtt korára is és ez a folyamat később pláne nehezen fordítható vissza.
Szomorú, hogy fiatal gyerekek az iskola mosdóiban sírnak és -jó esetben ha van jó barát – csak egymásnak merik kiönteni a szívüket, lelküket. Miközben többeknek az öngyilkosság gondolata is felmerül a fejükben! Mennyi frusztráció, feszültség, félelem, bizonytalanság, elkeseredés és bizalmatlanság lehet egy ilyen gyermekben ha ide jut?!
És ne gondoljuk, hogy biztos hátrányos családból származó gyerekek. Egyáltalan nem! Sőt!
De mi lehet a baj? És ne keressünk ismét kifogást magunknak mi szülők, hogy mert sok a munka….kevés az idő a gyerekre. Ugyan! Ne legyünk gyávák! Valljuk be magunknak, hogy ezt bizony elcsesztük! Ez az első lépés. Nem baj ha hibáztunk, mi is emberek vagyunk. Ha viszont ülünk a babérjainkon, az már hiba. VÁLTOZTASSUNK! Tudom, most jön a kérdés, hogy de hogyan? és mikor?
Gondoljunk csak bele. Mit tudunk a gyerekünkről? Mikor beszélgettünk úgy igazán? Én nem azt tartom beszélgetésnek, hogy
– Mi volt a suliban?
– Mi volt az ebéd?
– Hányast kaptál?
– Hogy állsz a különórákkal?
stb….
EZ NEM BESZÉLGETÉS! EZ INFORMÁCIÓSZERZÉS! Nagy különbség. Beszélgetés az, ha olyan kérdésekre tudom a választ, hogy
– Mivel küzd éppen az iskolában vagy a lelkében?
– Milyen gondolatai vannak? Pl. a jövőjéről, a családról, a kamaszkorról,
– Milyen gátlásokkal küzd?
– Érdeklődik e már a szexualitás iránt?
– Felvilágosítottam e már ÉN és nem a barátok vagy az internet?
– Tudom e hogy azt, hogy hogyan vélekedik a túlvilágról, vagy az UFOk-ról?
– Tisztában van e a felelősségvállalással / környezetvédelemmel?
– Beszégettünk e már a szeretet fontosságáról?
– Tisztában van e vele, hogy számíthat ránk és a támogatásunkra?
– Tudom mi a kedvenc filme, zenéje, könyve?
– Mi a hobbija?
– Mire vágyik?
– Mit próbálna ki szívesen?
stb….
Tudom, van aki szerint ezek hülyeségek és persze, hogy tudja, hogy támogatom. DE! Azt felejtjük el, hogy nekünk felnőtteknek is hiányzott talán ez gyerekként. Nem tanítottak meg minket sem beszélgetni. Sajnos. Illetve, hogy a kamaszkor küszöbén az ember bizonytalan. A mai világban pedig annyi fals információt kapnak a gyerekek az internetről. Mindenkinek – még nekünk felnőttekenek is – szüksége van arra, hogy nem csak „gondolja” hanem tudja azt, hogy hogyan éreznek iránta. Ezt pedig ki kell mondani.
Sokszor azt látom, hogy hosszú házasságban élő emberek sem tudnak egymásról alapvető dolgokat. Mert a fent leírtak sajnos a párkapcsolatra is igazak.
Pedig csak nem szakítunk időt rá, hogy aktívan beszélgessünk a másikkal vagy meghallgassuk. Vannak nehezen kommunikáló emberek, de nekik is vannak gondjaik, gondolataik és kérdéseik. És a gyerekeknek is! Mindnyájan vágyunk a figyelemre, szeretetre. A BESZÉLGETÉS A TÖRŐDÉS EGYIK FORMÁJA. Ne féljünk így is közeledni szeretteinkhez és őszintén mi is megnyílni nekik. Ha a gyermekünk (párunk) azt látja, tapasztalja, hogy mi is őszintén elmondunk neki dolgokat – ergo merjük megosztani vele a bennünk lévő gondolatokat, tudást – vagyis bízunk benne, akkor idővel kapcsolódni fog hozzánk és ő is elkezd beszélni.
A ventillálás azért is nagyon fontos, mert csökkenti a stresszt. Ha egy feszült idegállapotban valakinek kibeszélhetem (kiventillálhatom) ami bánt, vagy amitől ilyen állapotba kerültem az önmagában egy gyógymód, akkor is ha a másik nem tud segíteni.
A jó beszélgetéseket tanulhatjuk és kifejleszthetjük magunkban, ehhez sok segédletet lehet találni, beszerezni. Gyerekekkel játékosabb formában is kezdhetjük.
Kellemes beszélgetéseket kívánok Mindenkinek!
Fotó: iStockphoto
