Hogyan szeressük kamasz gyermekünket?

 

címmel volt ma egy szakmai szeminárium a Family Magazin szervezésében. Kiváncsi voltam, mivel én is csinálok MŰVÉSZETTERÁPIÁS CSOPORTOT KAMASZOKNAK. A saját tapasztalatom a kamasz és kiskamasz gyerekekkel és a hallottak teljesen egybevágnak. Én imádom ezt a korosztályt! Azért is akartam velük dolgozni és talán ezért is találom meg velük könnyen a hangot.

Élvezetes volt a mai továbbképzés is.

 Néhány támpont ami segíthet minden kamaszos szülőnek:

>Te is voltál kamasz, emlékezz az akkor átélt érzéseidre!
> Nem a gyereked bolondult meg, csak a hormonjai!
> A kamasz sokszor magával sincs jóban, nemhogy a szülőkkel!
> Ez csak pár év….kibírod!
> Fontos, hogy bármi hülyeséget csinál(t), mindig érezze a támogatásod!
> Mindig hallgasd meg ha mondandója van! Ha azt mondod „majd később”, lehet, hogy nem lesz következő alkalom!
> Légy vele őszínte! Ha hazugságon kap (márpedig előbb-utóbb rajtakap) elveszíted a bizalmát és arra tanítod, hogy Ő se legyen mindig őszinte veled!
> Mindent meg lehet beszélni! Sokkal többet tudnak, mint azt gondolod!
> Bármit is tett (ami nem tetszik neked), mindig mondd el neki, hogy akkor is szereted! Ezzel erősíted a kötődést köztetek.
> Szánj időt arra, hogy beszélgessetek, de ne csak a suliról és tanulásról!
> Rá legyél kiváncsi! Milyen zenét szeret? Mi érdekli?
> Engedd kibontakozni a személyiségét! (Ez nem azt jelenti, hogy rá kell hagyni mindent)
> Engedd, hogy élje a kamaszok életét, maradjon szabadideje!
> A kamaszok sokat alszanak és lusták. Ne csesztesd folyton ezért! Majd elmúlik

> DE A LEGFONTOSABB HOGY SZERESD!!!