Genesis sztorim

Csalódás… Elkeseredettség… Válás… Kudarc… Félelem… Magány… Sikertelenség.
Sokan találkoztunk már ezekkel.

Tanulni, fejlődni kell az életünk során és megtanulni azt, hogy a VÁLTOZÁS nem rossz és nem kell félni tőle. A változás életünk része, hogy haladjunk életünk ösvényén.
Tudom…könnyű ezt mondani…de hogyan csináljam? Egyáltalán merre induljak?

Ezekkel a gondolatokkal azt hiszem sokan találkoztunk már. Én saját magam is, nem túl hajlott korom ellenére, jócskán kaptam pofonokat és tapasztalásokat az életemben. Minden rengeteg változással járt…aminek ma már nagyon örülök. Ezek nélkül nem az lennék, aki ma vagyok és nem mertem volna változtatni az életemen, a munkámban…és nem lennék ilyen boldog sem.

 

    Egy kiegyensúlyozott, konzervatív értékeket képviselő család harmadik gyermekeként születtem. Két nővéremmel és szüleimmel izgalmas és boldog gyermekkort tudhatok magaménak. A pályaválasztásban szüleimre hagyatkozva, a gimnázium után külgazdász szakon kezdtem tanulni.  Közben gyakorlatként egy orvosi eszközöket és vegyszereket forgalmazó cégnél dolgoztam. A tanulás után hivatalosan, főállásban itt folytattam pályafutásomat, melyet a kezdeti években rettentően élveztem. Utazások, tudományos konferenciák, kórházak, orvosok, folyamatos haladás a ranglétrán felfelé…ebből állt az életem, ami a munkámat illeti. Közben a munkámhoz elengedhetetlen volt a további tanulás, így a nőgyógyászat és pathológia terén is képeztem magam. A kórházi munkám során kerültem először kapcsolatba a pszichológiával és a nehéz helyzetben lévő emberekkel. Közben férjhez mentem és gyermeket szültem. A  házasságom nem bizonyult életre szólónak, így 9 év után elváltam. Ekkora már a munkámban sem éreztem motiváltságot és sikert annak ellenére sem, hogy magas vezető beosztásban voltam. Egyre jobban nem találtam a helyem, de a kezdetekben féltem váltani és nem is tudtam igazán merre.

    Mikor 38 évesen válással a hátam mögött és egy 8 éves kislánnyal egyedül maradtam, úgy éreztem el kell gondolkodnom eddigi életemen és hogy “Hogyan tovább?”
    Bizonytalan voltam…szinte mindenben. Számvetésem konklúziójaként arra jutottam, hogy a múlton rágódni nem érdemes… természetesen tanulni kell belőle….de inkább koncentráljunk arra, hogy mit szeretnénk elérni?!

    Ez után belevetettem magam a tanulásba, kutakodásba. Miért van az, hogy vannak párok akiknek sikerül egy életen át boldog párkapcsolatban élni és miért nem sikerül a többségnek? Azt éreztem, hogy az élet nem véletlen adott nekem ennyi tapasztalást! Éreztem, hogy a munkámban is változtatni kell. De merre és mit? Egy dolog tűnt fel, mikor mindezeken gondolkodtam: rengeteg ember – szinte idegenek is – megnyílnak nekem és elkezdik mondani, hogy milyen problémával küzdenek és tanácsokat kérnek. Én pedig szívesen meghallgattam őket és szívesen segítettem, ha tudtam.És ez jó érzéssel töltött el. A pszichológia, az emberek gondolkodása mindig is érdekelt és közel éreztem magamhoz. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy az én pályám a segítő szakma. Igaz egyedülálló anyaként mindeközben rengeteg nehézséggel küzdöttem magam is. Szerencsére még a válásom előtt nem féltem keresni egy szakembert és segítséget kérni. Mondhatom, hogy Ő lett a Mentorom és rengeteget köszönhetek neki. Egyik találkozásunk alkalmával feltette nekem azt a kérdést:

    “- Miért nem foglalkozol ezzel hivatásként, hogy segíts az embereknek és pároknak ha úgyis az időd nagy része ezzel telik és élvezed?”

    erre én azt válaszoltam:

    “- Hogyan lehetnék hiteles, ha már elváltam?!”

    Mire azt válaszolta nekem:

    “- Nézd meg az igazán nagy és hiteles segítő szakembereket! Szinte mind átment valami negatív élményen és tapasztaláson. Pont ezért tudnak hitelesen, szívvel-lélekkel segíteni, hisz átérzik a hozzájuk fordulók érzéseit is és nem csak elképzelik! Későbbi tanárom Dr. Buda László pszichiáter tanította azt: ” A jó terapeuta, a harc edzett terapeuta!”
    De gondolj bele abba, hogy csak akkor tud segíteni az onkológus orvos egy rákos betegen ha ő is volt már rákos??? Persze, hogy nem. Az emberek valamiért bíznak benned és önszántukból kitárják legféltettebb titkaikat is neked és ez ritka . Élj ezzel az adottsággal!“

    Azt hiszem ekkor ültem fel erre a “rakétára”! És ettől kezdve ez a rakéta vitt folyamatosan tovább… iskoláról, iskolára, tanulásról, tanulásra, gyakorlásról, gyakorlásra. Elsőként egy önismereti fejlesztésbe fogtam, ami saját magam illeti. Ott értettem meg, hogy ez az életfeladatom. Megtanítani másoknak, hogy mit csináljanak másképp…jobban…tudatosabban, mint ahogy anno én csináltam. Természetesen a tanulások, szakmai képzések és könyvek, a szakma elismert emberei megadták nekem azt a tudást, amivel a házasságom alatt még nem rendelkeztem. Ma már tudom, mit rontottam el. Ma másképp állok az élethez is, mint fiatalon. Valahogy életcélommá vált, hogy segítsem az embereknek megtalálni a boldogságot… kinek, kinek hol kell éppen segítség.
    Párkapcsolat…család…karrier…egyéni célok. Hiszen van aki egyénileg és van aki párban tud igazán kiteljesedni. Nekem fontos a munkám is és családom is, mindkettőben kell hogy megtaláljam azt ami fontos nekem és szimbiózisba hozzam őket. Ekkor leszek boldog. Körülbelül 1 évig ingyenesen segítettem bárkinek, aki hozzám fordult, akár párkapcsolat, akár egyéni probléma miatt. Úgy gondoltam ez lehetőség a gyakorlásra.

    Szeretném ezt a tudást és tapasztalatot átadni az embereknek, akiknek problémája van és nem tudják mi a megoldás. Párkapcsoltot segítő módszerek, eljárások, és a problémák megoldásának gyakorlatával foglalkozunk. Hiszek abban, hogy mindig tudunk fejlődni, tanulni és hogy segítséget kérni nem szégyen. Azt vallom, hogy mindenkinek mást jelent a boldogság és másképp találja meg. Munkámban ezt folyamatosan szem előtt tartom, egyéneknek és házaspároknak segítek. Mindig az adott ember vagy pár szemszögéből kell nézni a dolgokat és úgy segíteni, hogy Ő / Ők boldog(ak) legyenek. Nem az én általam gondolt boldogság amit rá akarok bárkire is kényszeríteni, hisz az az én életem. Segítek megtalálni mindenkinek azt az utat, ami az Ő személyes boldogságához vezet. És ha sikerült közösen rátalálnunk, akkor én is boldog vagyok. Hihetetlen jó érzés – mikor emberek akik olvassák az írásaimat és tanácsaimat – megköszönik és elismerik a munkám. Én pedig átérzem a helyzetüket, hisz én is sok mindenen átmentem, azt hiszem ezért is tudok igazán empatikus lenni.

    Engem ez hajt, ez éltet…rajta ülök a “rakétámon”, ami repít az utamon.

    Skribek Melinda