Boldognak kéne lennem, de…

Boldog párkapcsolatom/házasságom van. Van egy okos és szép gyerekem. Munkám rendben. Szép lakás/ház is megvan. Egy auto. Egészségesek vagyunk.

Ha belegondolok, mennyien erről az életről álmondnak?! Olyan boldognak kéne lennem, hogy madarat lehessen velem fogatni! Végeredményben megvan mindenem, amit szerettem volna.

BOLDOGNAK KÉNE LENNEM, DE…..

ITT EZ A FOJTOGATÓ ÉRZÉS….

Nem tudom megmagyarázni. Csak érzem. Mi történik velem? Eddig olyan boldog voltam…és most is annak kellene lennem. Na ettől még jön a bűntudat is. Mert sokan ezért az életért imádkoznak, nekem itt van és nem tudom élvezni. Nekem ez sem elég?!

Mi lehet ennek az oka? Jár az agyam folyamatosan…..rosszul is alszom…KERESEM A “MIÉRTEKET?”

Talán félek az elköteleződéstől? Féltem a szabadságom? Nem akarom, hogy újra valaki lekorlátozzon és megmondja mit tehetek és mit nem tehetek? Állandóan el kell számolnom minden percemmel? Hol voltál? Kivel beszéltél? Miért ekkor mész?

Vita, hogy a gyereket így kell vagy úgy kell nevelni? Maradjunk otthon vagy menjünk a barátokhoz? Lesz nyaralás vagy nem lesz, lesz rá pénz vagy nem lesz? Ki fog elmosogatni? Hisz estig dolgozom én is. Női munka, férfi munka?

Nem, ez így nekem nem fog menni. Nem bírom ha lekorlátoznak….ha bezárnak….ha én nem lehetek ÉN. Ha néha nem tehetem azt, amit én szeretnék, úgy ahogy nekem jó., anélkül, hogy bárki elszámoltatna. Nem azért mert át akarom vágni vagy pasizni/csajozni….csak azért mert akkor éppen az esik jól és szükségem van rá.

Akkor most önző vagyok? Szerinte biztos önző vagyok és nem szeretem eléggé. Talán igaza van? Ha jobban szeretném nem éreznék így? Nem tudom. Lehet, hogy nem a megfelelő ember van mellettem és azért kerít hatalmába ez a megmagyarázhatatlan, szorító érzés a torkomban? Idegesít a másik puszta jelenléte is néha. Nem tudom megjátszani magam, látni a viselkedésemen, hogy van valami. Kicsit más vagyok. Pedig ez is ÉN vagyok! Hahóó! Igen, én vagyok ez az ember is, csak ez az énem mélyen, belül rejtőzött eddig. Depressziós vagyok? Nem, az biztos nem, mert van aminek örülök. Ez csak egy rossz időszakom. Volt már ilyen.

Azt hiszem csak időre van szükségem. Letisztázni magamban mindent és nem elhamarkodottan döntéseket hozni. Azt hiszem elfáradtam kicsit. Nem fizikálisan, hanem lelkileg. Most jó egyedül lenni, néha “csak úgy lenni”. Valahonnan nekem is fel kell töltődnöm és ez nem mindig a családdal, párommal megy. Néha jobb egyedül…. egyedül magammal, a gondolataimmal…. vagy éppen csak bámulni ki a fejemből.

Éreztetek már így? Voltatok ebben a helyzetben? Talán éppen vagytok? Ne essetek pánikba, ez nem a világvége. Egyszerűen mondjátok el a párotoknak, hogy most ilyen időszakon mentek keresztül és kérjétek meg, hogy legyen türelmes és elnézőbb. Adjon időt nektek és adjatok időt ti is magatoknak. Csináljátok azt, ami jólesik. Foglalkozzatok kicsit többet magatokkal, azzal ami titeket boldoggá tesz. Ezt az időszakot így lehet, jól megélni. Életünk során változunk és a változások idején sokszor kicsit furan érezzük magunkat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ismerkedünk az új ÉNünkkel. Van , hogy az ilyen jelen a változások előjelei. Segítenek, hogy kicsit foglalkozzunk magunkkal. Mert sokszor elhanyagoljuk a lelkünket. Az ilyen helyzetek viszont kicsit belekényszerítenek mindeket abba, hogy saját magunkkal is időt kell töltenünk. Ez nem önzőség, ez szükség. Persze különbözőek vagyunk és nem mindenkinek egyformán van erre szüksége, de akinek igen, az ne szégyelje.

Ne hozzunk felelőtlenül, elhamarkodott döntéseket ilyenkor, mert mikor kitisztul az ég újra körülöttünk, akkor lehet, hogy megbánjuk. Csak dőljünk hátra, várjunk és figyeljünk az érzéseinkre és arra, ami nekünk most jó.