” A konfliktusok azért lángolnak fel, mert képtelenek vagyunk megérteni, hogy ugyanannyi nézőpont létezik, mint ahány ember. Egyéni látásmódunk adomány számunkra.”
(Deepak Chopra)
Ugye milyen igaz? Főleg a képet nézve! Égessük ezt a képek a tudatunkba és hívjuk elő mikor párunkkal veszekszünk. Ugye milyen egyszerű?! Az…..de valójában mégsem. Mindannyian jártunk már úgy, hogy a vita hevében el is felejtettük már miért kezdődött…a lényeg az volt, hogy igazam van…hogy NEKEM van igazam! Pedig valljuk be, sokszor nincs is igazán jelentősége. Ez inkább csak hatalmi harc. Feleslegesen. De rettentően rombol egy kapcsolatban. Sokszor magunkban erre rájövünk….de a büszkeség….az egó….ezt nem engedi kimondatni velünk.
Egyszer megkérdeztük Édesapámat – aki nagyon bölcs és nagy tudású hetvenes éveit taposó úriember, aki Édesanyámmal 52 évet élt jó házasságban – mégis mi a legfontosabb amit megosztana velünk az élettapasztalatából?
Édesapám válasza ez volt:
– A veszekedések feleslegesek. Hiszen nem mindegy, hogy kinek van igaza?! A dolgokat ugyis úgy kell csinálni, ahogy az a Családnak/Párnak jó. ”
Ezek a mondatok elgondolkodtattak és azóta is a fülembe csengenek. „Nem mindegy, hogy kinek van igaza?!” Sokszor mindegy….legtöbbször. Egyszer nekem, máskor a másiknak. A lényeg az, hogy haladjunk….azonos irányba és együtt. Minnél kevesebb vitával. Igyekezzünk inkább megbeszélni a dolgokat és próbáljuk meg a másik fél nézőpontját is megérteni. A legtöbb kapcsolat a kommunikáció hiányától vagy a rossz kommunikációtól kezd el hanyatlani. Igenis tessék elmondani ami bánt vagy foglalkoztat minket….még ha a másik nem is tud megoldást rá….de tudni fog rólunk, hogy bennünk mi zajlik. És tessék a másikat FIGYELEMMEL hallgatni. Nincs közbe TV, telefon, házimunka, gyerek….stb. Ilyenkor csak MI KETTEN vagyunk. Nem kellenek órák erre….csak rendszeresség! Napi 15 perc. Ennyit kell adnunk annak az embernek, akinek az egész életünket adtuk mint társ.
Skribek Melinda
