A szerelem jegyében …

– Mi a legrosszabb, ami történhet?

– Beléd szeretek.
– Azt hittem, az a legjobb része.
– Mindenki azt hiszi… de aztán elmúlik.
– És mi van, ha mégsem?
– Csukd be a mesekönyvet.
– Cinikus vagy.
– Reális.
– Pesszimista.
– Bármikor elmehetsz, az ajtó nyitva.
– Oda is mehetnél… és ráfordíthatnád a kulcsot.
– Miért nekem kellene? Te jöttél hozzám.
– Mert nem hiszed el, hogy maradok.
– Ha bezárom az ajtót, az olyan, mintha helyetted döntenék: akarod vagy nem, akkor is maradsz!
– Én viszont emiatt azt érzem, hogy nem szeretnéd szívből, hogy itt legyek.
– Nincs jogom dönteni – ha maradni szeretnél, te fogod becsukni az ajtót. Én kinyitottam előtted, te bejöttél rajta.
– Mi lenne, ha együtt mennénk oda és zárnánk be?
– Ne oszd meg velem a felelősséget, ami a tiéd.
– Nehéz veled.
– Ott az ajtó. Menj vagy maradj! Vannak döntések, amiket én nem hozhatok meg helyetted.
– Nem könnyíted meg! Mindig azt mondod, hogy bármelyiket el tudod fogadni.
– Ez így is van.
– De TE melyiket szeretnéd?
– Lényegtelen. A szabad döntés attól az, hogy nem befolyásolom semerre a másikat. Ha megszületett a fejedben, a szívedben az, amit valójában szeretnél és emiatt mozdulsz egyik vagy a másik irányba, nekem onnantól van dolgom. Addig semmi. Minden más csak kényszerítés vagy zsarolás. Én a szabad választásban hiszek. Ennél kevesebb senkinek se jár.
– Kezdem érteni.
– Nem, még nem… de egyszer fogod.
– Tudod mit fogok tenni?
– Tudom.
– És boldoggá fog tenni?
– A boldogságnak ezer és egy arca. Bármilyen döntést hozol, az lenne a célja, hogy elégedetté tegyen. Az elégedettség állandó komfortérzetéből születik meg a boldogság. De ettől én még abba, ami téged boldoggá tehet, ugyanúgy belehalhatok.
– Azt hiszem nem ugyanazokon a meséken nőttünk fel.
– Egyszerű a képlet: bezárhattad volna magad után az ajtót, ahogy beléptél, de te nyitva hagytad.
– Utálom, hogy igazad van.

/részlet: egy magánbeszélgetésből Adriana D. S. Skinner/